Az amerikai filmek elmaradhatatlan eleme, amikor kiveszünk egy szobát vagy lakást a lepukkant motelben vagy gettó bérházban és találkozunk a főbérlővel. Ő is egy agyon sablonozott karakter, aki közeli rokonságban áll a kocsmáros/csapos típussal.
A főbérlő elmaradhatatlan jelmeze a steak szaftos esetleg hálós, átlátszó trikó, aminek a színe reneszánsz korabeli szürke. Valószínűleg az összes mosópor reklám megbukna a kimosásával maximum a lángszóró birkózna vele. A hónaljában éldegélő ewokok már rég megfulladtak a köldök magasságig érő vörös iszap foltban. Ezt egészíti ki a Rocky sapka és a szétrágott szivar és a sündisznó borosta. Karakterünk mindig a recepción ül, és a tévét bámulja, a főhős ekkor érkezik meg és szobát/lakást kér. A főbérlő ilyenkor egy hatalmas köpéssel nyugtázza az ügyfél becsekkolását és valami bunkó beszólással indít. Például: „Ez nem egy drogtanya , itt rend van” majd arrébb söpör pár ezer csótányt az asztalról. Majd rögtön kéri a pénzt, persze szigorúan készpénzben. A főhősnek be kell írnia a nevét a vendégkönyvbe, ami kisebb közegészségügyi kockázatokkal jár, mivel a könyv állapotát nézve az előző 30 évet japán bukkake partik jegyzőkönyveként töltötte el.
A főbérlő elindul felfelé a lifttel hősünkkel bemutatni a szobát, közben belerúg valami macskába vagy kutyába és egy akadékoskodó mexikói pattog az asztmás gyerekei miatt, akit karakterünk általában valami nem éppen LMP kompatibilis mondattal szerel le. A szobához vezető úton a folyóson a következő hangokat halljuk sorrendben:
-spanyol nyelvű veszekedés
-hangos vetélkedő a tévéből
-dugás
-az egyik ajtón pedig kijön egy fekete , aki megbámulja őket
Persze a főbérlő mindegyiket kommentálja és hozzáteszi ki, mennyivel tartozik neki . A szobába érve megjegyzi , hogy az előző bérlőt ki darabolta fel és hogyan, majd a légkondira irányuló kérést hangos böfögéssel nyugtázva elsétál. Neki itt véget is ért a szerepe, néha látjuk, amikor a főhős a házból kifelé sétál karakterünk meg bámulja.
A nyomozós filmekben is feltűnik, amikor mennek, a fontos tanúhoz a rendőrök akkor vele nyittatják ki az ajtót. Persze a tanú testén már négy csótány városállam vív polgárháborút és az aranyhörcsögét is a végbelén keresztül fojtották meg, de főbérlőnk csak azon káromkodik, hogy mennyivel lógott neki a bérlő. Mert neki mindig lógnak! Hiába áll a bejáratnál, mindig átverik, elég letépned egy lóherét és az arcod elé tartani rögtön észrevétlenül bejutsz vagy simán megvárod a kedvenc sorozatát és akkor belógsz. Akkor van szarban, amikor a főhősért jön az ellenség gorilla csapata, mert akkor a recepciós pult általában átalakul fogorvosi segédeszközzé, aminek segítségével a főbérlő kap ingyenes szájsebészeti beavatkozást. Aztán megmondja , hogy „a 22-esben lakik, a 22-esben!” . A főgenyó meg csak annyit válaszol: „Ajánlom is! Különben torkon szarlak!”
Van altípusa is: a családos főbérlő!
Általában egy házsártos házaspár vagy egy elviselhetetlen múmia néni vagy egy komplett degenerált család. Ők általában eleve valami sorozatgyilkos, kannibál család, akik a motelt is csak a húspiacra való sikeres betörés miatt üzemeltetik.
Vígjátékokban pedig róluk derül ki, hogy:
1. atomfizikus és a lakás kiadás mellett épp egy csillagkaput épít a radiátor mögött
2. a mogorva szív mögött egy salsa rajongó latin szerető, aki elcsábítja a ház egyedülálló anyukáját
3. valami szörnyű tragédia miatt szomorú, de a film végére dugni fog szerelmes lesz
Fontos tulajdonságuk, hogy Alzheimer-kór egyik gyógyítható formájában szenvednek: semmire se emlékeznek, de a 20 dolláros kezelés után hamar javul a memóriájuk állapota.
Tipikus mondatok:
„Van légkondi csak néha bele kell rúgni!”
„20 dollár a kaució, még 10, ha ágybetét is kell, lakbérfizetés minden kedden”
„Meghalt? Azért volt csendben az elmúlt hét hónapban, legalább 30 dollárral lóg.”