Az elsők között kellett volna az orvos karakterről írni, de annyi jó sablon van még rajta kívül, hogy teljesen kiment a fejemből. A filmekben mindenütt ott vannak az orvosok, apró mellék vagy nagy főszerepben, de mindig ott vannak. Az orvos mindig lelkiismeretes és becsületes, nem az a hálapénz predator Dr. Mengele, aki a rothadó magyar kórházfolyósokat szkenneli nyugdíjas nénikre vadászva. Az orvos ott van az eltérített repcsin, a vírus roham közepén és a csatamezők legvéresebb pontjain. Mert ő egy élő szobor, a főhős könnyes szemmel rápillant kezében tartva halott kiskutyáját/társát/nőjét és megszólal: „Ugye megmarad doki?” Ilyenkor a doki méltóságteljesen lehajol , megnézi a pulzusát – még akkor is ha leszakadt a keze az áldozatnak és a csigolyáival dögkeselyűk fuvoláznak már – és azt mondja: „Súlyosak a sérülései, de megmarad.” És már ott is terem egy hordágy a semmiből. A főhős pedig visszafojtva könnyeit csak úgy tud reagálni: „Kösz doki!” Azt hiszem ezzel a kis jelenettel érzékeltettem , hogy az orvosok szerepe és felelőssége milyen hatalmas.

A drámázós filmekben ők azok , akik közlik a rossz hírt. Te tök vidáman, fütyörészve bemész a kórházba de az orvos fejéről már látod, hogy reggel már azt a doboz tartós tejet se kellett volna megvenni. Egyébként remek az időzítésük: amikor a legfontosabb szereplő is megérkezik a kórházba, ő pont akkor végez a műtéttel. Hiába! A profi az profi. Mert ő mindig majd összetöri magát, hogy dolgozhasson, inkább dobja az asszonyt csakhogy megoldja az esetet. Katyusaként szórja a latin kifejezéseket, ha nem lenne rajta köpeny simán papnak nézné az ember. De még éjszaka se alszanak, hanem szorgalmasan boncolgatnak a pincében. Ebből aztán több gond is szokott adódni, mert mindig kifognak valami élőholtat. Aztán ott hüledezik, hogy ilyen nincs meg olyan nincs, de aztán letépi a fejét a szörny és kész.

Speciális alfaja a vírusos doki, aki nagy szumós szkafanderben oltogatja a népet, szó szerint. Mert ugye nincs az a vírus vagy baci ami ne támadna be egy amerikai kisvárost. Persze szart se ér a sok tabletta meg szúri , a végén tuti, hogy az öreg alkesz indián mutat a mezőn valami gyomot ami gyógyít. De előtte a hipermodern laborban vágja a döbbent fejeket, amikor a mikroszkóp alatt a vírus zabálja a papucsállatkákat. Ez fontos dolog! A tábornok enélkül nem tudna piros színű before-after prezentációt tartani a Fehér Házban. Az orvosok egyébként tök barátságosak, minden betegüket szeretik, beszélgetnek velük , a jobb nőket meg is dugják. Van még egy alfajuk: a boncmester humor csávó, aki mindig hánytatja a rendőröket. Alig várja már, hogy valami aranyos kis vízi hulla kerüljön az asztalra. Ő rögtön széttrancsírozza, aztán jönnek a nyomozók megnézni a tetemet, a zöldfülű meg jól kidobja a taccsot. Az öreg zsaru meg a boncmester jót röhögnek. Kedvenc trükkje, hogy valami undorító dolgot eszik, miközben a hullában kotorászik és magyaráz a rendőröknek. Persze ilyenkor látszik, hogy a halál oka fejlövés mégis annyi varrás van a holttesten, hogy jobb helyeken térképnek is elmenne. Az orvosok közben saját sorozatot is kaptak, ahol egész nap oszthatják az észt és mutatnak erkölcsi példát.

Előfordulási hely: kórházak, harcterek, vírussal fertőzött területek

Tipikus mondatok:

-Ilyen vírust még életemben nem láttam!

-Sok vért vesztett, de megmarad!

-A kezelés roppant kockázatos , de csak így van esélye a túlélésre.

-Mrs. Smith , mi mindent megtettünk....

-A készenléti kocsit gyorsan! Összeomlik a beteg.