Kevés ZS western film van, talán a Terence Hill féle Lucky Luke tartozik ide, de egy biztos a westernnél sablonosabb film típus kevés van.
A western hős alapvetően egy bunkó, mosdatlan, beképzelt magányos csávó, de mégis minden nő vele akar dugni, minden fiú rá akar hasonlítani és minden gazdag farmer őt akarja megölni. Kommunikálni nem tud, általában szivargyújtásokkal jelzi a közölni valóját. Például ha az ajtón gyújtja meg a gyufáját és úgy gyújt rá az nem más mint "az idefigggyejjj bazze" , de ha rágcsálja a szivarját az azt jelenti, hogy " hogy mit dumálsz úgyis mindjárt meghalsz". Ha mégis beszélnie kell, akkor egyszavas tőmondatokban teszi ezt. Az ilyen hősök rokonságban állnak a kiégett zsaru karakterekkel, csak a western hős múltjában nem elvált feleséget hanem mondjuk döglött tehenet kell keresni. Mert ugye tudjuk, a western hős mindig a végét várja, gyakran mondja is: " ha ennek az egésznek vége lesz , veszek egy farmot 100 marhával Montanaban".
A western hős egy konzervatív ember, nem szereti a reformokat, ezt az is jelzi, hogy kinyír minden vasúttulajdonost, meg junior olajbárót. Sőt tulajdonképppen a western hős egy vadnyugati komcsi, mert irtja a nagygazda kulák farmereket is. Az ilyen öreg McBrideokat "akik felvásárolták az összes földet a határban". Ezeknél csak egy dolgot utál jobban: az indiánokat. Amíg a szorgos hippik egymást kefélték a cannabis ködben San Francisco mellett nem is volt ezzel baj, de azóta ezekből a hippikből öreg jogvédő liberális bácsik vagy nénik esetleg mindkettő vagy néniből bácsik lettek, a lényeg az indiánt már nem lehet csak úgy lelőni! Mert az indián most már hős őslakos, meg kisebbség. John Wayne még probléma nélkül lelőtte az összes apacsot Kansastől nyugatra, most meg Kevin Costner már együtt lovagol velük, meg táncol a bolhás farkasokkal. A vadnyugaton a western hős mindig megtalálja a problémás kisvárosokat, ahol aztán rögtön rendet teremt. Általában 10-20 embert öl meg egy hat töltényes revolverrel, majd ha még marad valaki azt a kis bugyli bicskájával.
Aztán összejön a kisváros szőke csajával, ez kétfajta lehet: a régi időkben a művelt tanárnő aki otthagyja a borostás bunkóért a közoktatást, mostanában már elég erre a célra egy kiugrott prosti is vagy indián csaj, hogy aztán gyártsák a kis félvér rezervátumlakó kaszinótulajdonosokat. Ha pedig a film közepén sikerül letelepednie, akkor öt perc múlva tuti ég a háza. Én a helyében nem is építenék házat a film végéig. Van egy hű társa is a lova, aki embereket megszégyenítő tulajdonságokkal bír. Akkor se mozdul a gazdája mellől ha egy falka agresszív gárdista gulyásnindzsa csattogtatja a karikás ostort előtte. Sőt ha szólsz neki, bármit megcsinál: elmegy hív segítséget, felemel a földről tárgyakat csak épp az adóbevallását nem tölti ki.
A western hős általában csak whiskyt iszik, ez az egy dolog amiért rögtön hajlandó megszólalni, gyorsan szájjal arrébb köpi a kupakot és már iszik is. Egy biztos akar a franc utána már abból inni. Mindegyik alkesz. Szeretetüket a nők iránt igen kifinomult módszerekkel közlik: mellmarkolás, fenékmarkolás vagy paskolás , igazi trubadúrok.
Mégis a western filmeknek még mindig van egy olyan hangulata ami kevés filmnek a sajátja. Több klasszikus akár hatvanszor is megtudsz nézni, mégis ha gondolkozunk akkor rájövünk majdnem minden sztori ugyanaz. Meg a filmek vége: a western hős belovagol a lemenő napba a hálás mexikói parasztok pedig könnyes hálás szemmel néznek rá. Majd mennek és újjáépítik a falujukat.