Folytatom az iskolai sorozatot egy Zssablonkarakterrel: kétféle karbantartó létezik a filmekben. Az egyik a nagy bölcsességeket megosztó, titokban atomfizikus, a padlót csöndben törölgető fekete bőrű, ősz szakállú. Ő a számkivetett lúzert mindig a szárnya alá veszi és unalmas életén keresztül motivációt ad. A végén a lúzer segít neki megoldani egy több évtizedes családi vagy szakmai problémát. Az ifjú jedi lovag szokásosan először ellenséges lesz , majd megérti , hogy a karbantartó neki jót akar. A végén a ballagáson átöleli és mivel csak ő mondhatja a beszédet, több ezer ember előtt megköszönni. A lúzerke úgy jön rá, hogy a karbantartó a takarítás előtt kvantumelméleteket tolt ki magából reggel a vécén, hogy talál a szobájában valami cikket vagy emlékképet. Ennek nyomán pedig megtalálja ezer éves újságcikkekben a karbantartó fényképét,ahogy Einsteinnel egymás bajszát tépkedték néhány dzsangás tér-idő elhajlás közben. Aztán rálel a tragédiára is az életében: túl sok víz folyt ki a kádból, a kicsi kocsik fizika órán nem ütköztek , ezért miközben motivációt kap titokban segít a karbantartó bácsinak.
A végső jelenet, hogy a lúzer még megáll kocsijával a gimi előtt és benéz , a karbantartó épp felmossa a padlót, de megérzi, hogy nézik és ő is a gyerekre néz. Elmosolyodik, mint Morgan Freeman az unokája láttán és int egyet, majd folytatja a padlótörölgetés. A lúzer pedig elindul a Harvard felé és közben ő mint narrátor ezt mondja: „ ez volt az utolsó nap amikor láttam őt, de azóta is őrzöm magamban emlékét és próbálom tovább vinni az örökségét”. És mi csak reméljük, hogy ez nem azt jelenti, hogy csinált harvardi diplomával egy takarítócéget.
A másik karbantartó típus már rosszabb: ő az akit nem szakmai képességei, hanem a 16 éves lányokból kivágott cukrozott csikló gyűjteménye alapján vették fel az iskolába dolgozni. Az arca már eleve olyan, hogy ha nem lenne szeme akkor azt hinnéd, hogy a Nacza-vonalak keltek életre. Ez a karbantartó a minden iskolában megtalálható ózdi acélműveket megszégyenítő alagsori fűtőrendszerben rejti el áldozatait, akár évtizedekig , mert oda senki se jár le. Az épület magától fűti magát. A sorozatgyilkos karbantartó legfontosabb fegyvere a lapát, mert a 21. században és szénnel fűtik az iskolát, mert az jól látható lánggal ég. Az alagsorban ugyanis nincs lámpa, csak a kemence lángja ad némi fényt. A tanári karnak nem tűnik fel, hogy egy katonai bakancsban masírozó, különböző szúró és vágó fegyvereket hordó karbantartó grasszál a gyerekek között és csorgatja a nyálát a pompom lányokra. ( Winston bácsi jó tanácsai rovatunkkal megszakítom a posztot: pompom lány ne legyél! Tuti meghalsz.)
A végén persze az iskola legrosszabb gyereke deríti fel az ügyet, senki se hisz neki, a végén pedig félholtan találnak rá amint mosolyogva rágyújt a suli előtt. A karbantartó pedig a kémia szertárban váltotta Samut a csontvázat. Persze a társait a karbantartó kinyírta, ez mindig a különböző órai szemléltető eszközök segítségével történik, mert a karbantartó dzsungelje az iskola. Neki minden szekrény egy pálmafa, ami mögött lehet lesni az áldozatokra. Az alagsorban azért csendben kiderül, hogy minden iskolában ahol dolgozott eltűnt pár száz kislány, de ez a CV-jében nem volt feltüntetve és senki se nézett utána. Amikor egy tanárnak gyanús lesz az meghal, de egyébként egy tanár mindig meg kell haljon. A leggyakrabban épp este a rossz gyereket szidja, amikor belép a karbantartó: „Ah, Mr. Smith jó hogy jött! Már megint Jonesal van a gond, vigye…….” Befejezni már nem szokta mert a felmosó rongy addigra átszúrta a gégéjét. A rossz gyerek meg akkor kezd menekülni.
Szóval a karbantartó egy érdekes filmes karakter, akit nagyon szeretünk a gimis filmekben. Még egy megjelenése van, amikor a karbantartó buta mint a tök és csak néz mint hal a szatyorban. Ekkor pár gimis segít neki és leérettségizik.
