Professor Wolverine nevű olvasónk meglepett egy kedves kis poszttal, én ezt vágatlanul berakom ide. Mert szerintem egész jó lett! Fogadjátok őt sok szeretettel! A mai téma: A csapat!

Adott a Csapat! Ők egy harcedzett, sokat tapasztalt alakulat, katonák vagy mentési szakemberek, akik számtalanszor megjárták együtt a poklok poklák, de minden egyes alkalommal győztesen tértek vissza. Sajnos mi pont annak a természeti katasztrófa, zombiroham, illetve földönkívüli invázió kapcsán ismerkedünk meg velük, ami túlnyomó többségüket azzal a lendülettel jól el is kaszálja. Sokszor láttuk már őket, ismerkedjünk meg velük.

A Bakter: Ő vezeti a csoportot, ezredes esetleg hadnagyi rangban szolgál, nem ritkán szivarozik. Tekintete szigorú, alakulata tiszteli bevetései során szerzett tetemes tapasztalatáért, és amiért mindig kiáll a Csapat mellett. Rideg, mély hangon utasítja rendre rakoncátlankodó katonáit, akik minden szavára reflexből vigyázzba vágják magukat. Mivel ő vezeti az első felderítő csoportot, annak rendje és módja szerint az elsők között vész oda, hogy átadhassa helyét a Strébernek.

A Stréber: Ő az, aki jó akadémia tanulmányai vagy befolyásos apukája miatt rangban második a Csapatban. Ezzel együtt a tagok nem tisztelik, gyakran froclizzák, amire gyakran reagál rangjának és kitűnő akadémia eredményeinek, illetve befolyásos apukájának felemlegetésével. Miután szerencsétlen körülmények között megörökli a vezetői posztot, számos kellemtelenséggel néz szembe, mivel társai nem tekintik főnöknek. Ezzel együtt, miután néhányszor el kell üvöltenie magát, hogy „itt én parancsolok,” felnő a feladathoz, meghoz komoly és nehéz döntéseket, amikkel hozzájárul a Csapat túléléséhez. Aztán meghal, és szinte sajnáljuk.

Az Amazon: Ő egy nagyon kemény, de ezzel együtt reszelésre ösztökélő női Csapattag. Van neki rohadt nagy puskája, amit szigorú arccal üzemel. Rendszeresen kifakad a sok aktakukac miatt Washingtonban, akik ezt az egész kuplerájt csinálták miközben a Csapatot küldik, hogy életüket kockáztatva helyrehozzák az egészet. Emiatt néha élcelődő megjegyzéseket intéz a Királylány irányába (lásd lejjebb). Ő is meghal, de legalább az utolsók között.

A Majrés: Talán ő a legkötelezőbb alak, ő még a civilekből összeverődő alkalmi Csapatnak is elengedhetetlen tagja. Ő az, aki olyanokat mond, hogy „ki kell jutnunk innen,” vagy „mindannyian itt döglünk meg.” Mindenkit nagyon idegesít. Neki mond olyanokat a Bakter, vagy kicsit később a Stréber, hogy „szedd össze magad, katona.” Ezek után ugyan aggodalmas arckifejezésétől nem válik meg, de jobban tud koncentrálni a feladatára. Utána persze meghal.

Az Orvos: Ha nem valami természeti katasztrófáról van szó, az alap eldobható karakter. Tuti, hogy az első három halálraítélt között megtaláljuk. Mindez persze felveti a kérdést, hogy ha csak egy orvos van az egész csapatban, akkor miért számíthat arra az ember 100%-os bizonyossággal, hogy ott lesz az első felderítő csoportban, akiknek a sorsát ugye ismerjük. Lehet, hogy kéne több orvos? Vagy ha mindenki ismeri az elsősegélyt, akkor minek van orvos? Jó eséllyel nem az apokalipszis közepén áll neki a harcmezőn elvégezni egy tripla bypass műtétet. Mindegy, sok könny nem hull érte.

A Rendes: Ő a Csapat legfiatalabb tagja, aki nagyon izgatott, hogy ilyen kemény, harcedzett emberekkel együtt szolgálhat. Biztos visz a zaklatott Királylánynak (továbbra is lásd lejjebb) egy takarót, vagy egy bögre forró kávét. Ezután előad egy történetet, amit neki is az anyukája mesélt gyerekkorában a farmon, és ez mindenkibe lelket önt. Utána meghal, hogy némi érzelem is legyen.

A Szikla: Ő az Amazonnal és/vagy kombinatorikai változatokban fordul elő. Nagydarab, harsány ember, akinek a lehető legnagyobb puskája van. Az aktakukacokat ő sem szereti, és néha orosz. Meghal.

A Geci: Ő a Csapat azon tagja, akiről kiderül, hogy igazából a kormány/cég/ügynökség embere, akinek igazi feladata, hogy megszerezze a kutatási adatokat, elindítsa az adott várost felrobbantó atomtöltetet, mindezzel a nemzet/vállalatcsoport érdekeit védve. Mond egy olyat, hogy „hát nem értitek, hogy ezek az adatok évszázadokkal mozdíthatják előre az emberiséget,” és „mit számít ehhez képest pár ezer áldozat.” Eljön a kulcs pillanat, amikor a legnagyobb szarban cserbenhagyja a Csapatot. Ezután meghal, és nem is akárhogyan, hogy a költői igazságra is adjunk. Szörnyű körülmények között pusztul, és halálsikolya gyakori aláfestése annak, ahogy a Csapat további megpróbáltatásira visszavágunk.

A Jégember: Ő a Csapat legjobb harcosa, aki nem mond sokat, de arra mindenki odafigyel. Mindig megőrzi hidegvérét, még a legreménytelenebb pillanatokban is. Ridegnek hat elsőre, de ez a külső érző szívet takar. Túlélőesélyes! Jó eséllyel ő lesz az, aki a Királylánnyal (mindjárt, nyugi) az oldalán drámaian elmenekül a zombilakta laborból miközben az egy bazi nagy robbanás közepette megsemmisül.

A Királylány: És a végére marad a legfontosabb. Archetípus nevét arról kapta, hogy a Csapatnak jellemzően sok próbát kell kiállnia, amíg eljutnak hozzá, pedig többnyire ő a történet főszereplője. Ő az, aki a sors cudar fintora által az egésznek a kellős közepén találja magát, pedig csak a dolgát végezte. Ő az, aki a végére a lehető legjobban felnő a feladathoz, noha csak épp arra járt, és folyamatosan nagyon fél. A végére profin kezel egy 20 kilós géppuskát is, attól függetlenül, hogy azelőtt jó eséllyel fegyver sem volt a kezében. Természeten ő az, akiben a lehető leginkább felserkennek az anyai ösztönök, amikor megtalálják a Kislányt. Ha ő nem éli túl, akkor valami tényleg borul az univerzumban.

A Kislány: Amióta egyszer azt hallottuk egy ijedt tekintetű kislány szájából, hogy „they mostly come at night…mostly,” valamilyen formában a hosszú hajú és gülüszemű lánygyermek elengedhetetlen kelléke minden valamirevaló filmnek. Ő az, aki végignézte a mészárlást, ismeri tikos folyosókat, fél, de végig bátor marad. Jó eséllyel a Királylány ölében lapul miközben az a Jégemberrel az oldalán menekül a robbanó laborból, lévén rokonlelkek.