Tinis, esélyegyenlőségis, edzős drámás filmek epikus jelenete a meccs, ami mindegy, hogy kosár, foci vagy sakk az események mindig ugyanúgy történnek. A legfontosabb maga a felvezetés ami a film háromnegyede, ez arról szól, hogy új edző megy valahova. Az új edzők kizárólag csak elhanyagolt, hátrányos és/vagy kátrányos helyzetű diákokkal feltöltött gettó iskolába veszik fel. A csapat lúzer, mindig kikap, de az edző nem adja fel és megindul a sikertörténet. A meccs pedig az elit, rokszfortos címeres, jól fésült,genyaképző iskola csapata. Akik már nem is edzenek, hanem helyettük edzenek a szolgák és mindenféle modern eszközük van. Az edző azonban nem adja fel, a jogvédők könnyeit tölti egy zsákba és abból lesz az egyetlen labdájuk amin gyakorolhatnak. A csapat legfontosabb tagja a problémás tehetség, neki a meccsen fontos szerepe lesz.
A meccs úgy kezdődik, hogy az elit csapat edzője keményen beszól a lúzer csapat edzőjének: „Joe még feladhatjátok! Ezekkel akarsz kiállni?” Ilyenkor az edző körbenéz a feketékből álló csapatán és az egyetlen fehéren, aki nem tudott elköltözni a környékről. A csapata könnyes szemmel néz rá, hogy most mi lesz, vajon összepakol az edző és végre elmegy szénné keresni magát valami gazdag suliba? De nem! Az edző ilyenkor visszanéz és csak annyit mond rezignáltan: „Majd meglátjuk” ami nyers fordításban annyit jelent, hogy húgyhólyagodból fogok lufit fújni gyereknapon te köcsög. De az edző nem káromkodik. Aztán elvonulnak imádkozni. A játékosok dühösen nézik egymást, mivel előző este kötelezően egy szórakozóhelyre kell menni a két csapatnak, ott majdnem verekedés volt, de a végén a szent életű lehűti a kedélyeket. „ Will gyere, nem ér ennyit a dolog” Majd kiszedi Will hátából a billiárdasztalt és elmennek.
A meccs az elejétől fogva meg van bundázva, a bíróról már az elején tudjuk, hogy együtt riogatták a feketéket az ellenséges csapat edzőjével gyerekkorukban. Ezért mindent megenged az elit csapatnak, ott ütik, verik szegényeket. Az edző őrjöng a pálya szélén, de mindenki szarik rá. „ Nem látta mit csinált” vagy „Ez a bíró velük van” A lúzer csapat azonban helytáll, egymásnak adják kölcsön testrészeiket és rúgják/dobják a gólokat, kosarakat. Közben érkeznek a nézőtérre az elmaradhatatlan emberek: az edző elvált felesége, aki a csapat láttán újra összeakar jönni volt férjével, az igazgató aki nem hitt az edzőben de most lelkesen szurkol, a gonosz tanár, aki az edzőt fúrta.
A meccs vége előtt azonban az elitek vezetnek. Itt a sztori ketté válhat. Ugyanis megsérül az edző egyik legjobb játékosa, de ezt leszarjuk mert ő nem egyéniség! Ő elfogadta az edző utasításait, rendes, csendes, a szülei is. DE a tehetség az más! Neki az anyukája egy leukémiás, tolószékes, exhalott akinek a vérkeringését csak egy bokájába épített rotációs kapa biztosítja, az apja pedig egy kokainista,alkoholista, pedofil erőszaktevő , aki szedi a szemöldökét. A tehetség épp egy héttel a meccs előtt veszett össze az edzővel. A végén azonban megjelenik, az edző meg pont benevezte, mert TUDTA a tehetség visszajön. A másik esetben a hasonló családi hátterű senkit küldik be a pályára, akit idáig csak megtűrtek. A szál itt megint összeér, a pályán a tehetség/senki az elit csapat áldozatává válik, de ő visszaragasztja a lépét és bedobja a mindent eldöntő pontot-gólt. A stadion pedig a hátán viszi ki ünnepelve, az ellenséges csapat edzője dühöngve megüti az egyik játékosát, akik erre felállnak és gratulálnak a lúzer csapatnak. Az edzőt pedig lefotózzák és az utolsó jelenetben egy vitrinben látjuk a fekete-fehér fotót ahogy az edző arcát egy óriási kangörcsben szenvedő keresztes pók magáévá teszi.
