A túszok egy bűnöző utolsó mentsvárai lehetnek, általában nem akar túszokat ejteni ,de ha a rendőrök gyorsak akkor ott ragadnak a bankban vagy épületben és elkezdődik a túszdráma. Az mindig úgy kezdődik, hogy hiába van kb. hetven biztonsági őr a bankban azokat két perc alatt lefegyverzik. Persze mindig van egy hős – általában öreg bácsi – őr, aki a földre dobott pisztoly után nyúl és megpróbál mesterlövészest játszani. Ha kemény akciófilm, akkor a bácsi által generált nyugdíjbiztosítós mínuszt hamar megszüntetik a túszejtők, ha nem akkor szimplán hasba lövik és onnantól az egész filmben ott nyöszörög majd a sarokban. Mellette az elmaradhatatlan empatikus nő túsz és a túszok között mindig megbújó orvos. Az orvos praktkája abban merül ki, hogy öt percenként közli, hogy „ én megtettem mindent amit lehetett, de ha nem kap orvosi ellátást negyedórán belül meghal”. A film mégis másfélórás és túléli a bácsi.
A túszejtők elmaradhatatlan nyitójelenete a plafonba lövés, majd a bejelentés, hogy „ha mindenki jól viselkedik ,akkor nem lesz semmi baj”. Erre mindenki sikítozni kezd és fel-alá rohangál. Aztán lenyugszanak és megismerjük a sablon túszokat:
-terhes nő, akinek mindig elfolyik a magzatvize
-a nagypofájú túsz, aki lázad a túszejtők ellen
-a meghunyászkodó hivatalnok, aki mindenben együttműködni akar
-az empatikus nő vagy fekete, aki rögtön szakszervezeti vezető lesz
-a hős, általában egy fiatal srác, aki hamar ólommérgezést kap
A többiek pedig csak szomorú fejjel bámulnak. A túszejtők először nagyon kemények és ordítoznak meg fenyegetnek, majd az idő elmúlásával meglágyul a szívük és elkezdenek érzelmi kapcsolatokat kiépíteni. Kint közben a rendőrök előadják a vegyék körül az épületet című musicalt szirénákkal, elmaradhatatlan elem, hogy 452 mesterlövész megjelenik a tetőkön. Azonban nem csinálnak semmit, mert várják a túsztárgyalót! Ő mindig késik és ha film középpontjában van akkor azt is látjuk, ahogy felhívják telefonon, hogy jönnie kell. Ezt a hívást akkor kapja, amikor épp a gyerekeivel és a kutyával játszik és épp integet a kisebbségi szomszédjainak. A túsztárgyaló rezignált arccal a helyszínre ér és mindig megkérdezi ki itt a parancsnok. Majd közli, hogy innentől átveszi, ennek a legjobban a szadista kommandós parancsnok nem tud örülni, aki már rég termonukleáris csapást mért volna az épületre. „Ez az opció egy-két túsz áldozatot követel , de a többiek megmenekülnének.” A tárgyaló és a túszejtők között ezzel elkezdődik a játszma.
A tárgyaló rájuk csörög elmondja, hogy ő békés megoldást akar és miben segíthet stb. Először mindig pizza vagy szendvics kell a túszejtőknek, de nem Hagyó szendó sok párizsival. Hanem valami speckó dolog, amit minimum 400 kilométerről kell hozatni és 3 struccot kell hozzá megölni. Ezért persze a tárgyaló mindig kér 1-2 túszt, amit a túszejtők teljesítenek. Bent közben lassan kiderül, hogy a túszejtőknek fejenként négy leukémiás gyerekük van és mindannyian hátrányos helyzetű családban nőttek fel. Ha az empatikus túsz nő akkor hamarosan flörtölni kezd a jóképű túszejtővel. A túszejtők közben kinézve az ablakon látják, hogy már konkrétan Irakból is oda vezényeltek mindenkit és pánikba esnek. Ekkor leveszik a símaszkot: „minek hordjam, már úgyis mindegy.”
Közben a mesterlövészek ordítva rádióznak: „most ki tudom lőni, most ki tudom lőni” és még a „Echo,Breko,Gamma,Charlie,Béla tűzparancsot kérek ismétlem tűzparancsot kérek!” mondatok repkednek az éterben. A szadista kommandó parancsnok a rádióját szorongatva idegesen néz a tárgyalóra, aki csak annyit mond: „Nem lőhetnek, nem kockáztatom a túszok életét.”A parancsnok erre lerúgja az asztalt és kiront a rádiós kocsiból. Közben bent a nemzetközi helyzet fokozódik és a túszejtők is veszekedni szoktak, ha az egyik túszejtő a kulcsszereplő az a végén átáll a túszok mellé és lelövi a szadista társait. Ha ilyen társadalmi megmondós, reménytelenkedős a film akkor a legvégén a összes mesterlövész egyszerre lövi a fejbe az agyveleje meg az empatikus csajon landol sminkként, aki lassított jelenetben sír. Amennyiben a túszejtők genyák, akkor az utolsó jelentben a fő túszt szorongatja, aki könyökkel gyomron csapja és akkor lövik le a rendőrök. A tárgyaló persze mindkét esetben örül , hiszen a túszok megmenekültek, akik annak ellenére, hogy kiszabadultak mindig szomorúak mert csípték őket. Ezt a posztot is lehetne még oldalakon keresztül folytatni, de majd a kommentekben folytatjuk.