Még mielőtt a katonákból hősök lesznek át kell esniük a kiképzésen, amely rengeteg film témája volt már. Ez igaz a rendőrökre és a tűzoltókra is, de bármilyen filmre ahol valamilyen tábor van. A legfontosabb kelléke a kiképzőtisztnek a síp és a kemény jegyzettartó amire állandóan jegyzetel. Azt sose tudjuk meg, hogy mit. Gyanítom nagy péniszeket meg sunákat rajzolgat a lapokra. A síp arra jó, hogy közvetlen közelről sípoljon az emberek fülébe. Ez a két kellék egyszerűen nem hiányozhat, katonáknál még kiegészül az idióta cserkész kalappal. A kiképzőtiszt nem tud halkan beszélni, mindig ordít és kiabál, biztos valami háborús sérülés folytán megafont operáltak a torka helyére. Oh, igen a háború! A kiképző a legtöbb esetben valami megaveterán, akik a vietnámi rizsföldeken legelésző tehenek fingjának a metántartalmát alakította át energiává és ennek segítségével maradt életben 3 éven keresztül. Aztán megcsípte egy sáska és haza lett küldve. Ez őt rendkívül frusztálttá tette, közrejátszott ebben valószínűleg a kicsi farka is, amelynek segítségével halálra röhögtette a tábor őreit. Szóval kiképző általában egy pszichopata szadista.
A kiképzendő katonák is sablonok alapján vannak felépítve: a new york-i zsidó értelmiségi Rosenbaum közlegény, aki utoljára akkor látott éles fegyvert amikor Tóra kompatibilissé tették a farkincáját. Aztán ott van a simlis Stefano de Luca, aki a brooklyni olasz gyerek a haján annyi olajjal, hogy megoldaná az energia krízist. Johnie a redneck általában Kansas környékéről jött és ő a mintakatona. Aztán van a bostoni értelmiségi, aki általában a narrátor és ő lesz majd a néger közlegény legjobb haverja. A többiek lényegtelenek. A kiképzőtiszt ezek fog majd rászállni és Johnie lesz majd a jobbkeze a szívatásban. a kiképzés elmaradhatatlan része a szakadó esőben való menetelés és fekvőtámaszozás, enélkül az amerikai katona nem is mehet a frontra. A kiképző folyamatosan tök felesleges gyakorlatokat csináltat a katonákkal, aztán a fronton persze rájönnek, hogy az milyen hasznos volt. A kiképzés másik elengedhetetlen momentuma, amikor a tiszt megkéri valakit, hogy támadja meg egy késsel vagy puskával ő pedig puszta kézzel összehajtogatja a támadó katonát. A többiek ilyenkor nagyon megijednek, a tiszt pedig elégedetten biccent egyet. A történelmi filmekben nincs bunyó ott simán korbácsolnak a laktanya főterén.
Ha szadista a kiképzőtiszt, akkor az egész film arról fog szólni, hogy a kákabelű értelmiségiek ellenállást szerveznek és a végén bekattan a kiképző és minimum fejbe lövi magát. Ha sok a néger a csapatban, akkor fehér és rasszista a kiképző, ha sok a fehér akkor ordibál , de aranyszívű és fekete tisztet kapnak. A fekete tisztek mindig megbocsátanak a legproblémásabb katonának, mert tudják a szívük mélyén, hogy belőlük lesz a jövő tábornoka. A katonák végig szenvedik az egész filmet, hogy utána az utolsó három percben elmondják, hogy tulajdonképpen milyen kurva jó volt már az egész kiképzés. Kivéve ha hirtelen háború jön és akkor a kiképzőtiszttel mennek együtt a frontra ahol a legproblémásabb és balhésabb fogja megmenteni a tiszt életét.
