Sok arcot láttunk már itt a blogon, de Michael Berryman az első aki egyszerre egy evolúciós kapocs az emberiség és kb. bármi között illetve egyértelmű bizonyíték , hogy Dr Moreau szigete már pedig létezik. Pedig Michael nem tehet erről, hanem egy súlyos genetikai betegséggel jött világra, ami csökkentette az esélyét, hogy komoly modell karrierbe kezdjen. Az 1948-ban született színész kezdetben virágos volt, de aztán valószínűleg rájött, hogy azért alapvetően nem tesz jót az üzletmenetnek ha az áru elhervad amint rájuk néz. Azonban brutális kinézete hamar a filmipar érdeklődésének középpontjába került!

Természetesen a horrorosok találták meg maguknak és két apróbb szerep után -amelyből mondjuk az egyik a Száll a kakukk a fészkére volt- 1977-ben ikonná válik. A Sziklák szemében ő volt Pluto és a folytatásban is helyet kapott, innentől sci-fi és horror filmekben került elő különböző mellékszerepekben. 1981-ben a Deadly blessing, ami Sharon Stone egyik korai filmje, 1984-ben a Voyage of the rock aliens és még ugyanabban az évben egy Wes Craven horror a Pokoli klub. Aztán az Én kis kísérletemben játszott mutánst, utána a Szállj el messze című filmben játszott Richard Lynchel. A 1986-os Star Trekben is kapott szerepet, de 87-ben jött a klasszikus Barbár ikrek, ahol megint hozta a szadista rabszolgatartó és emberbarát szerepét. A Star Trek univerzumban egyébként többször is kapott kisebb szerepeket és a nyolcvanas évek végétől több sorozatban is feltűnt. Azonban a filmezést se adta fel és sorban jöttek a gagyik: Guyver a szuperhős, Vadak ura 2 és számos sci-fi illetve horror. Az utóbbi időben kis hazánkba is eljutott művek közül az 1000 halott háza második részében láthattuk. Michael most is aktív, több filmen is dolgozik pedig már hatvan felett van. Egy biztos az ő arcát tényleg nem felejted!

Próbálj meg vele farkasszemet nézni!