A western filmek sablonoktól duzzadó jelenete, amikor a western hős, hű lovával megjelenik és belovagol a városba. Ez a film szinte összes szereplőjének rövid bemutatása. A western hős először a távolból pillantja meg a várost, amely ilyen fekália barna színű faházakból áll. A legvidámabb szín majd úgyis a többi cowboy piros vére lesz. Ahelyett, hogy a hős beügetne inkább lassan baktat lovával. A város külső peremén vannak a kínaiak, akik mindig mosnak, ha nem mosnak vasutat építenek. Ők le se szarják a hőst, csak a rizs legyen kész mindennap.
A következő szint az aranyásók, ők nagy szakállt viselnek és mocskosak. Mivel ők részegek ezért ők se figyelnek a hősre. Bár azért megkérdezném, hogy a sivatag közepén levő városban milyen aranyat is keresnek. A sátor zónát elhagyva hősünk beér a városba, az első ember rögtön a temetkezési vállalkozó. Aki úgy néz ki, mint egy navigátor a Dűnéből, aki túl sokat szívott a fűszerből aztán a vadnyugatra görbítette a teret. A temetkezési vállalkozó mosolyogva megemeli a kalapját , mellette két koporsó benne lelőtt emberek. Ő a filmek legnagyobb nyertese, szerintem konkrétan jutalékot fizet a főhősnek. A következő házban van a boltos, aki izzadós, szemüveges , kötényes Onedin család szakállas emberke, ő csak az ablakon mer kinézni a függöny rései közül. Általában tagja a helyi kereskedelmi egyletnek , aki majd felbérli a főhőst.
A következő ház a seriffé, ami vagy üres mert az „öreg Mcbride” emberei létszámleépítést tartottak, vagy egy himlősarcú korrupt csávó ül a tornácon és a főhőst bámulja. A fontos emberek élükön a mindig kövér és tehetetlen polgármesterrel a szalonban figyelik az eseményeket. A főhős tovább lovagol és elér a kupihoz, amit a teraszon levő random lányok „hova mész szépfiú” és ehhez hasonló kvantumfizikai mélységű megjegyzései jelzik. Ennek az aljában van a „szalon” a szokásos csapóajtóval. De még mielőtt belépne, a főhős elé pattan „Pákitó” vagy valami hasonló papagájnevű szutykós mexikói kölyök. A főhős ránéz és megszólal: „ Akarsz keresni negyed dollárt kölyök?” a jövő paradicsomszedője pedig rögtön rávágja „Igen senior!”. A következő pillanatban pedig szigorúan az ujjáról pattintva repül az érme, a kölyök pedig rögtön elkapja. „Csutakold le a lovamat.”
A főhős ezután belép a szalonba: ahol megáll a levegő. A mosatlan fehér inges pultos zavartan poharat töröl egy olyan ronggyal, amit az ÁNTSZ valószínűleg nukleáris hulladékként tárolná egy 1000 méter mély barlangban. A rosszarcú cowboyok a pókert abbahagyva a pisztolyukon tartják a kezüket, a zongorista aki mindig egy gyépés öreg bácsi pedig feszülten figyel. A főhős pedig a pulthoz lépve viszkit rendel, erre mindenki megnyugszik és megy tovább minden. Kíváncsi lennék, ha egyszer a borostás western hősünk a pulthoz lépve áfonyalevet rendelne mi történne? Biztos kitörne az apokalipszis. A viszki lenyomása után pedig beindul a western film sablon, az összes földet a környéken felvásárló marhabáróval, rosszarcú pisztolyhősökkel, indiánokkal stb. Azonban ehhez kell a belovaglás, ami tényleg elmaradhatatlan jelenet.