A Rambo 4 óta vártam Stallone új filmjét, ahová minden idők legjobb ZS akció válogatottját állította össze. A The Expendables ezért is lett az egyik legjobban várt film és a szteroidoktól duzzadó öreg Sly ezt ki is használta: az utolsó pillanatig pörgette a géppuska helyett a marketinggépezetet. A sztori söröskupak egyszerűségű: legyőzhetetlen zsoldoscsapat, banánköztársaság diktátorral, drog, gonosz amerikai üzletember a háttérben és CIA. Az egészhez hozzácsaptak egy Monica Belluci klónt amit a latin-amerikai piacon vettek és a topban lengő csöcsök árnyékában kibontakozhatott a trópusi dráma. A film ettől jő! Egyszerű, tele bugyuta párbeszédekkel, szereplőkkel kapcsolatos közhelyekkel, de mégis működik.
Sly ránk kacsint a vászonról, mert tudja ez a film népszerű lesz, ez üzenet annak a generációnak aki még elhitte, hogy vietnámi háborút Rambo nyerte meg, Schwarzi egy gép aki mamutfenyővel az oldalán öli a népeket és hogy Dolph Lundgren csupa fül. A nosztalgia pedig tényleg hatásos. A poénok egy része ráadásul önironikus, Dolphit utolérte minden svéd végzete a kábulat, csak a jó svédekkel ellentétben ő drogozik. Jet Li panaszkodik , hogy kicsi. Jason Statham végre rájön, hogy kopasz, de ő az egész filmben szomorú mert nem szállíthat semmit, azért egy dögös mocit kapott. A legnagyobb benga persze lelkizős és pszichológushoz jár és ki van akadva karfiol fülén, a feka meg kemény és vicces. Eric Roberts pedig a Batman film forgatókönyvéből kitépte a maffiózó karaktert és átírta a maffia szót kiugrott CIA ügynökké.
Egyedül Mickey Rourke a fehér holló, mert ő frankón drámázik. A Pankrátoros álarcot felvéve lelkizik a zsoldosok nehéz életéről, de neki elhiszem boszniai bevetés nélkül is, hogy sötétség van a lelkében. Ennek ellenére, ha a sznobok nagy alakítást akartak látni akkor ő tényleg jól csinálta. Az akciók pörgősek, a Rambo 4-ből megszokott repkedő testrészek, ömlő vér ezúttal is itt van. Persze rengeteg érthetetlen dolog van: Stallone és csapata három pakisztáni bombagyár egy évnyi termelését felhasználva aláaknáz mindent, de néhány bomba mintha elfelejtett volna felrobbanni. Egy komplett gyalogoshadosztály tesz-vesz a táborban, de senkinek se tűnik fel, hogy épp 600 hektoliter benzin csordogál a lábuk alatt. Persze a benzin is úgy folyik, hogy kis patakmedret vájt magának 5 perc alatt, szerintem ha még egy órát tart a film akkor a Grand Canyon-t is megépíti a benzinfolyam. Ettől függetlenül korrekt tűzijáték van, amit fel lehet robbantani, azt fel is robbantják. Jó ötlet volt, a ZSvilág néhány másodrangú arcát is betenni például Gary Danielst, aki elég szar halált kap, de legalább két jó hős kell hozzá.
A banánköztársaság diktátora az egész film legérthetetlenebb szereplője, aki másodosztályú Raul Juliaként (RIP) játssza a skizofrén kókuszrambót és aki valami félrebaszott dzsungel Lakatos Márkként a katonákat pingálja. Bár a Lakatos Márk erős túlzás, mert a diktátornak van egy lánya. Ő a szerelmi szál a filmben, mert legalább kétszer megfogja Sly kezét és a végére nagyon szerencsés lesz, mert szopás nélkül is megkapta Sly bankszámláját. Mondjuk a kivágott jelenetekben a DVD-n biztos fent lesz, ahogy Stallone a bankban áll sorban, hogy letiltsa a kártyáját.
De még ezt is elnézzük. Mert a The Expendables egy jó film! Nem akar többnek látszani, mint amilyen. Agykikapcsolós, bum-bum, csihi-puhi, közepesen jó poénokkal és egy vén profival. Stallone megint ráérzett, hogy kicsit már elég a politikailag korrekt, selyemlelkű akcióhősökkel ,akik két gyilkosság között fát ültetnek és árvagyerekek buksiját simogatják. Schwarzenegger és Bruce Willis apró szerepe pedig igazi fénypont volt, ahol zseniálisan égették egymást. Mindenkinek ajánlott film, csak ne vegyétek komolyan!
