A vírusos-ufós-szörnyes filmek természetes velejárója a kutatás, amikor nagy szkafanderes nénik meg bácsik öntögetnek színes szörpöket az egyik üvegből a másikba. Ez a jelenet vagy a film elején van és akkor már sejtjük, hogy a vírus vagy szörny innen fog kitörni, ha pedig a film közepén van akkor itt jönnek rá, hogy a szörny ellen nem atom kell hanem parfüm. A kutatás jelenet felvezetése a szuperbiztonságos laboratórium bemutatása, minél több percig kamerázzák a gigapáncél ajtókat meg a katonákat illetve a szkafandereket annál gyorsabban fog kijutni onnan bármi. 

A katonákat főleg nem értem: ha szörnyre kell vigyázni akkor ok, bár elég stresszes lehet , hogy mindennap előtted beszélik meg a tudósok, hogy semmi se árt neki. Te meg ott állsz egész nap a szaros csúzliddal és tudod, hogy ha kitör a medvedisznó ember akkor maximum már csak vágókép lehetsz és örülhetsz hacsak a fejedet tépi le és belehány nyelőcsövedbe.  De vírus esetén minek van ott az a katona? Lelövi a vírust ? Vagy mi? Szóval én nem őrködnék ott. Viszont lehet kurva keményen nézni a girnyó tudósokat és az utolsó pillanatig megtagadni a hozzáférést mindenféle világmegváltó reaktorokhoz. Mivel a „szabályzat” szerint nem szabad bekapcsolni.

A laborokban is mindig ugyanaz folyik, színes folyadékok ,egy mikroszkóp amin osztozik az összes tudós, de tök felesleges monitorokból van vagy ötszáz. De abból is csak egyet használnak, amin a szponzor logója van.  A kutatásnak két tudományos fázisa van: a „Jézusom” és az „Úristen”. A két fázis között többnyire emberek halnak meg. Ha vírus akkor sok, ha szörny akkor kicsit kevesebb. A tudós alapvetően még két szót használ a kutatás folyamán: „Lehetetlen!” és a „Hihetetlen”. Kb. ennyit tudnak. A megoldást úgyis a fullra lenézett igénytelen, hippi, szőrös lúzer fogja szolgáltatni, aki a laborba érve egy lendületes finggal teremt maga körül alkotói magányt és megoldja a problémát. A phd köbön fokozatú tudósok pedig csak úgy reagálnak: „ Erre nem is gondoltunk!”.

Na ha én lennék akkor a tábornok, az összes tudósnak egyenként helyezném el szakmailag a diplomájukat a végbelük közepén és csak utána lőném le őket.  A megoldás előtt azonban mindig van egy majdnem megoldás, ez úgy zajlik, vírus esetén hogy beletolják a delikvensbe az ellenanyagot, aki hirtelen jobban lesz, majd amikor már menne futni a maratont akkor felrobban.

Ekkor jön a depressziós fázis, amikor ülnek összetörve az irodában és néznek maguk elé. Végül valami banális hülyeségből jön rá a lúzer a megoldásra és akkor dinamikus zene alatt dolgozik a laborban mint a Helyszínelős emberek.  (Ha minden ügyre annyit költenek az USA-ban mint ahogy azt a Helyszínelőkben látjuk, akkor komolyan kérdem mit csodálkoznak, hogy gázban van a gazdaság? ) A megoldás közben minden eszköz villog, berreg, morog, értelme nulla és egy nagy monitoron mindig látjuk, hogy amőba gangbang van és itt is a fekete nyert. A megoldás végén a tudósok tökre örülnek és átvonulnak a tábornokhoz , hogy megnézzék mennyire sikerült a hadművelet. Itt   már tudjuk, hogy a szilikon-genetika szakon diplomázott szőke csajból mintát fog venni este a lúzer zseni.

Tipikus mondatok:

„Pedig már olyan közel voltunk a megoldáshoz”

„Ez nem lehet igaz, pedig mindent megpróbáltunk”

„ Ez ellenáll a radioaktivitásnak is!”

Tipikus jelenet:

Kiszabadul a hapci vírus, a tudós ordítja zárják le a labort, a sziréna piros villog, az emberek fel alá futnak. Még a koncert füstgépet is bekapcsolják, de a vírus kitör miközben a tudósok Stomp koncertet tartanak a plexi üvegen ami akkor törhetetlen, egyébként egy összegyűrt zsebkendővel lazán bedobod.