Wesley "Penge" Snipest végül nem egy vámpír kommandó, hanem az adóhivatal vadászta le, ezért egy hatalmas űr tátongott a vámpírvadászos filmek területén. Erre a piaci résre mozdult rá az aikido és a mangalicazsír hivatalos reklámarca: Steven Seagal, aki immáron nem csak egy szereplő az Úszó erődből, hanem méretei alapján ő maga az. A sztori félelmetesen egyszerű: gonosz vírus bácsi gyün, az emberekbül vérszívó zombigenya lesz és a túlélők menekülnek. De vannak a "vadászok", akik a Bosnyák téri piacon levő hentesek szerszámaival felfegyverkezve hobbiból irtják a szörnyeket és megmentik a jókat. Ennyi. Ez a forgatókönyv se fog bevonulni a legkreatívabb alkotások közé. Hétvégén olvastam , hogy Lagzi Lajcsi fogyott ötven kilót, de vajon mit csinált a ruháival? Először azt hittem, hogy valamelyik vitorlás egyesületnek adta. Aztán megláttam Steven Seagalt és rájöttem a megoldásra. A fosógalamb póz nagymestere ugyanis elég komoly súlyproblémákkal küzd és kardjánál már csak tokája volt nagyobb. Az egész vadászbrigád egyébként úgy nézett ki mint a nyírbátori "Piros tabletta" Moprheus fan klub tagjai. Hosszú bőr feketekabát és a csajokon magassarkú. Ezzel a formációval frankón mehetnének a Fásy Mulatóba, mert a két csaj az egész filmben kvázi a háttértáncosok voltak, hogy aztán meghaljanak.

Gyerekek azt a gombot nem tudom milyen erő tartja ott a hasánál, de minden tiszteletem neki. Steven pedig keresi a májkrémes szendvicsét a belső zsebében.

 A túlélők egy kórházban rekednek, érzésem szerint valamelyik magyar kórházat bérelheték ki, zombiknak meg önként jelentkeztek a betegek, úgyis ezt csinálják egész nap. A kis csapat az egész filmben az alagsor felé mászik le az emeletről. Én totál nem értem, másfél óra alatt négy emeletet mennek le. Mert ott az egyetlen kijárat, ezt elhiszik azok is akik az előző jelenetben másztak be az ablakon. Steven azonban megy nekik segíteni: a háttértáncosok mellett egy Neander-völgyi ősember is segíti, akinek két betonkeverő és egy légkalapács segítségével alakulhatott ki az arca. Más magyarázat nem lehet. A vámpír irtás abból áll, hogy Steven megáll a helység ajtaja előtt, ránéz a benga ősemberre és annyit mond: " Vigyázz magadra, kint fedezünk!" a barlangrajzoló csávó meg bemegy egyedül. Steven amikor verekszik, kizárólag kikockázva, felgyorsítva és művészi kameraállásokból teszi, szar lenne látni a rajongóknak, hogy a csepeli hajódarukban is több dinamika van, mint az akcióhősben. A túlélők persze szétszakadnak több csapatra, hogy a vámpírgenyóknak könnyebb dolguk legyen.

Túlélők vagyunk: rettegő kislány, Ripley klón és jól fésült bölcsész.

 Az egész film tele van felesleges szálakkal: kedvencem a fogtündér vámpír. Az elején 2 percig azt nézhetjük, hogy reszeli a nem éppen Colgate reklámképes fogait majd megiszik egy bögre vért. Aztán semmi 1 órán keresztül , végül egyszer feltűnik egy vicsor erejéig. A vámpírok full zombi módra viselkednek, amikor támadnak olyanok mint az állatok, aztán az egyik megszólal és elmondja, hogy ők egyébként tök intelligencicások és hamarosan átveszik az uralmat. Majd tovább kaparja az ajtót a magasrendű szellemiségével együtt. A filmben a párbeszédek baseball ütő jellegű csapások az agynak. A teljesség igénye nélkül itt van az egyik szellemi hidrogénbomba, amely után a Mónika-showban ülő hátrányos helyzetűek párbeszédei izgalmas kamaradrámának tűnnek:

-Azt hiszem mázlim volt.                                                                             

-A mázlisták is lehetnek néha pechesek.

A szokásos "teszem a dolgom"  meg a "mi ölünk nem kérdezünk" dumákról már nem is beszélek. Fontos szál a filmben, hogy van egy katonai tábor is ahol izzadó radarosok ülnek a képernyők előtt és a nagy néger ezredes bombázni akar. Persze a kék inges civil csávó ezt nem akarja, mert lehetnek még civil túlélők. Ezért ketyeg az óra, mert jönnek a vadászgépek. Ettől aztán izgulni kéne, de valahogy nagyon nem jön össze. A menekülés közben Steven háttértáncosa elhullanak és a mester próbál fájdalmas fejet vágni, de maximum csak azt látod rajta, hogy a háromkilós sertéscomb csikarja a pociját amit a szünetben bevágott a büfében. A pörgős akciójeleneteket mindig a Neander-völgyi csinálja , Steven maximum vár a folyosó végén az oxigénsátor alatt. Természetesen a maradék túlélő és Steven kisétál a kórházból, amit abban a pillanatban szétbombáznak a pont akkor megjelenő vadászgépek. Az ezredes megnyugszik, mert a felderítők azonnal jelentik , hogy vannak túlélők. Steven pedig elsétál megmaradt társával a pusztába. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a filmbeli neve a mesternek Tao volt, amit akárhányszor kiejtett egy egész szimfonikus zenekar kezdett nyivákolni, hogy átérezzük hogy ez a csávó igazi pusztító és nemcsak az ebédlőben.

Maradjatok ott mert mindjárt egy hatalmasat fingok!

Steven Seagal karrierje régóta mélyrepülésben van és most már csak a direct to DVD piacon tud alkotni. De ez a film már azt a határt is átlépi amit a többi exakcióhős próbál tartani és közelít az Asylum szint felé. Ezért mind ZS rajongónak kötelező, a párbeszédek és bölcsességek még sokáig mosolyt fognak csalni az arcodra.