A Szomszédok ektsön sorozat folytatódik tovább, de pár sort írnom kellett a magyar sorozatipar e remekművéről. A Szomszédok a gazdagréti lakótelep egyik panelházának családjairól szólt több mint 10 éven keresztül. Megismerhettük mindennapi gondjaikat, és velük együtt mi is könnyebben viseltük a rendszerváltás, és a gonosz kapitalizmus minden baját. A szereplők igazi sablonok voltak: Vágási Feri a telep Magnumja, a jómunkásember típusa, felesége Judit a lakótelepi iskola tanárja és egyben nácivadásza, a Mágenheim család élén Ádámmal a kiváló mentőorvossal, felesége a telep Samanthája Júlia, aki fodrász és lányuk Julcsi, akinek a jutalma végül a Retek Klub lett. Mellettük Taki bácsi a taxizás Tenkes kapitánya, aki kocka Ladájával eposzi tetteket hajtott végre. Az ő felesége pedig Lenke néni volt , ez kedves aranyos néni amint felvette ABC-s kevlárköpenyét , rögtön szuperhőssé vált és közelharcot folytatott a zsömle és zacskós tej árakat támadó infláció ellen, néha pedig kicsúszott a száján az „elvtárs” szó. Lányuk volt Alma, a fekete öves presszókávé harcos , a kis késdobáló, ahol dolgozott a legkomolyabb nemzetközi összeesküvések központjában volt állandóan.
Hozzájuk pedig különböző mellékszereplők csapódtak, azzal a céllal, hogy izgalmasabbá teszik a sorozatot. Nem jött össze…Bajor Imre ellenben ennek köszönheti, hogy a lakosság fele simán buzinak nézte. Mégis volt 1-2 szereplő akik nélkül valóban nem lett volna teljes a sorozat: Béla bácsi a lakótelepi iskola Erasmusa, aki 117 éves pedagógiai tapasztalattal a háta mögött Judit komoly támasza volt. Gábor-Gábor: ő egy misztikus ember volt. János az erdész: aki a pilisi tölgyek és Alma között őrlődött állandóan. Madaras Bandi bá’: Lenke néni harcostársa az ABC internacionáléban. Etus a Mágenheim család táltos boszorkánya, aki szabadidejében köcsögözött és akit Dr. Virágh György nem tudott 10 év alatt sem blokkolni. Etus egyébként a legidegesítőbb szereplő volt, állandó bölcsességeit nem lehetett elviselni , mindenre volt valami elmés megjegyzése. Én a végén a Trabantjával együtt ráöntöttem volna úgy 10 tonna forró agyagot, hogy abból köcsögözze ki magát.
A helyszínek is állandóak voltak: ABC, iskola, Alkotás presszó, Taki bácsi harci Ladája, Feri munkahelyei, a mentő és János magányos sétáinak a helyszíne: az erdő. A történetek bugyuták voltak, amelyet a színészek maximálisan túljátszottak. Ebben főleg Sümeghy a mackónadrágos Pavarotti és Bőhm bácsi, majd utódja Kutya jártak az élen. A két házmestert azért is kedveltem, mert én is olyan életet szeretnék, ahol a legnagyobb gond az volt, hogy szemét van a lépcsőházban. A sorozat tele volt bújtatott reklámokkal, Vágási Feri minimum az évtized legnagyobb Microsoft reklámját nyomta le anno, a Windows 95-ös beszólásával. A rendőrök itt szinte mindig gyorsan érkező, becsületes bűnvadászok voltak. A Szomszédoknak mégis társadalmi szerepe volt: kicsit gagyi, kicsit gáz, de a miénk! Nem volt más, így mindenki ezt nézte. A maga módján nem is volt rossz, persze ma már szénné röhögjük magunkat minden részen. De azért valljuk be: mi is ugyanúgy néztük anno, és együtt drukkoltunk, hogy Julcsi mikor veszti el a szüzességét és, hogy Alma újra összejön e Jánossal.