Az újságíró/riporter a filmek egyik tipikus sablonkaraktere, akik fontosságuk szerint tudunk osztályozni vagy a film jellege miatt. Alapvetően idegesítő karakter, de az akciófilmekben komoly dugási potenciál rejtőzik a riporter nőkben. Nézzük a típusaikat:
A közönséges riporterek
Nagy rajokban közlekednek, áldozataikat óriási fénykibocsátással kábítják el, egyetlen természetes ellenségük a rendőrségi szalag. A sárga szalag mágikus erejével megállítja őket és csak mögüle tudnak KÉRDEZNI. Ugyanis a másik fegyverük a kérdezés, ezzel azonban vigyázni kell. Ha valaki válaszol rá, akkor tovább kérdeznek. Ezért általában az akcióhősök és bárki más csak félrelöki őket a profi meg csak annyit mond: „Hamarosan közleményt bocsátunk ki abból mindent megtudhatnak.” Jellemző rájuk, hogy 1 perccel minden cselekmény után a helyszínen vannak. Ilyenkor a rendőrfőnök csak ennyit mond: „Ez a rohadt sajtó már megint kiszimatolta az egészet és máris itt van az a dögkeselyű banda.” Tipikus jelenet:
Az akcióhős véresen jön ki az előbb felrobbantott 126 emeletes épület romjai közül és az újságírók a retináját kiégetve körbeállva kérdezgeti, de ő szarik rájuk.
Az újságíró/riporter nő
Általában valami atomnő, aki nagyon bizonyítani akarja, hogy nemcsak a lufi mellei miatt lett karrierje. Általában nincs magánélete, valószínűleg a teleobjektívvel van aktív szexuális élete évek óta. Nem is eszik, csak egy dolgot: sztorit! Rohadt idegesítő, mindig lökdösik a rendőrökkel és mindig a sajtószabadságra és az alkotmányra hivatkozik. A főhőst is fotózva szúrja ki magának a helyszínen és utána ered. Mert nála már ott a bizonyíték, ami az egész film megoldásához kell. Innentől kettéválhat a sztori: vagy a gonoszok rátámadnak, és a főhős védi meg, majd dugnak, illetve a főhős szúrja ki őt, hogy fotózta őt a csaj, és aztán dugja meg. Miután dugtak már nem sztori kell neki, hanem kolbász. Persze a főhős innentől viszi magával mindenhova, hogy aztán a csajszit túszul ejtsék és megmentsék. Tipikus jelenet:
A főhős kitépi a kezéből a fényképezőgépet és a filmet kitépi belőle. A csajszi ott sipítozik, és a sajtószabadságra hivatkozik, a főhős ilyenkor csak annyit mond, hogy „ fotózz madarakat vagy a havas utcákat, mint a többi 30 feletti szingli”.
Az igazságosztó újságíró
Ő is a sztoriért él, de ő a kiégett zsaru karaktere az újságíróknak. Mindig le akar leplezni valakit vagy valamit, nem alszik, nem eszik, egy felfújható matracon él egy fényképezőgéppel a kezében. Senki se hisz neki, pedig már évek óta dolgozik a sztorin. Persze nem rúgják ki, sőt fizetik az összes útját és költségét, mivel csakis egy kontinenseket átívelő nemzetközi összeesküvés lehet csak a sztori. A felesége válik tőle, amikor ezzel szembesíti, csak annyit mond: „Értsd meg Drágám ezt nem tehetem! A világ jövője múlik ezen, és ezek a mocskok el akarják titkolni!” Persze az asszony tiplizik. Folyamatosan cigizik és a nagyítószobában jön rá a nagy összefüggésre és azonnal a rohan telefonálni: ha a főhőst hívja fel, akkor 5 percen belül meghal. Általában belefojtják a hívó folyadékba vagy valami az üggyel kapcsolatos dologgal ölik meg. Ha a főszerkesztőt hívja, akkor csak elszegényedett csövesként hal meg, mert a főszerkesztő már rég megegyezett mindenkivel. Ha nem hív fel senkit, akkor vége a filmnek és kiírják, hogy John Smith megnyerte a gigavállalat elleni pert, ennek ellenére azóta is rózsaszín seggű páviánokat gyártanak a műanyaggyárak. Tipikus jelenet:
Kezében az igazságot tartalmazó borítékkal agyonlövik egy postaláda előtt, a papírokat meg elfújja a szél.
Egyéb tipikus jelenet:
A főhős jön ki dühösen, de elé ugrik a gennyes újságíró, aki mindig szidja a rendőröket. Hősünk erre lecsavar neki egy olyan sallert, hogy a mikrofon a továbbiak a légcsöveként működik tovább.
A sajtótájékoztatón egymás tapossák az újságírók, de a szóvivő nem mond semmit és kimegy. Erre mindenki ordít: „De mi történt az Elnök úrral?” vagy „Mondjon már valamit John ezt nem teheti”