A western hős nagy ellenfelei a prérik harcosai az indiánok, akik a jogvédők fejlődésével hatalmas utat jártak be a filmezésben. John Wayne anno még filmenként átlag egy kaszinónyi indiánt lőtt halomra és ha akarta volna még le is vizelhete volna a tetemüket. Az indiánok ott még csak ordítva lovagolni meg nyilazni tudtak, a szegény többségi társadalom meg nagy cölöperődökben rettegett. Az indiánok mindig a szőke nőket rabolták el ezekben a filmekben, de mindig kiszabadították őket a fél a falu felgyújtásával. Aztán jöttek a hatvanas-hetvenes évek és az indiánokból ember lett, most már nem lehetett csak úgy ingatlanpiaci okokból eldózerólni Csingacsukékat. Most már néhány western óhippi átállt hozzájuk és megjelent a jó indián alakja. Arca barna, haja fekete és kussolt állandóan. Csak a western hős értette mindig mit akar mondani. Persze ő lesz , aki a végén odaáll a golyó elé amit a hős kapna. Csóringernek még ekkor is kussolnia kell és maximum egy préri sas rikácsolhat a magasban, ezzel jelképezve az indián szabadságát. Azt, hogy ő még élt volna azt az egész stáb leszarta.
Egyébként a gonosz indiánokat mindig megismerjük már messziről, punk taraj és transzvesztita festés. Míg a jó indiánok aranyos hippi füveseknek vannak öltözve és van hajuk. Ők olyan nemesek, hogy még a csaták szünetében is megállnak, hogy megetessék a prérikutyákat és betakarják a fázó, beteg telepeseket. Általában némán állnak a főhős mellett és amikor végre valamit mondhat, akkor a kezével a levegőt lapátolja mint valami beszívott DJ a white partyn és eszméletlen közhelyeket oszt meg az emberekkel. Fontos tény, hogy a főhős mindig a testvére, nem haver, nem barát. Testvér. Általában a főhős a múltban segített nekik: például kilobbizta, hogy a rezervátumban kaszinó legyen, ezért a törzs befogadta.
Az indiánok egy dolgot nem tudnak: támadni. Mindent bekerítenek és sikoltozva körbe lovagolják amíg le nem lövik mindent. Aztán meg csodálkoznak, hogy már megint vesztettek. Főleg, hogy a főnököt könnyebb megismerni mint egy csorda ordas buzit a felvonulás után a sivatag közepén. A feje tetején egy óriási Horn Gyula mászókaszerű toll dísz, amihez minimum 500 védett sas tollát kellett kitépni. A lova meg mindig fehér, csak azért, hogy kiszúrják a katonák. De, mint mondtam a trend megfordult, most már a katonák, telepesek a gonoszak és az indiánok a jók. Most már tudjuk kiváló humorral rendelkeztek: puki versenyeket rendeztek a sátorban, tolták a gruppent és mindenféle kisállatokat dugdostak egymás testüregeibe. Az étrendjük is király volt, tolták a bölény steaket és még nem híztak tőle. Mindig túljártak a telepesek eszén, Winnetou például egy Vágó vetélkedőben is indulhatott volna olyan eszes csávó volt, csapdákat-trükköket talált ki.
Az indiánok egyben szerencsétlenek is: nem elég, hogy mindig potenciális olajmezők és aranybányák felett laknak. Mindig elfogy a töltényük, bármikor ha esélyük lenne lelőni a főhőst , azt már csak nyíl,balta, kés segítségével próbálják meg. A töltény pont elfogy ilyenkor. Még lovagolni is csak addig tudnak, amíg le nem lövik őket, ekkor a ló akár egy leviatán a Csillagközi szökevényből összeesik és meghal. Ha a fehéreket elfogják 1256 áldozat árán, akkor nem megölik őket azonnal hanem elviszik őket a faluba és ott ha mindenféle próbákat kiállnak simán hazamehetnek , sőt még bratyiznak is. Ha igazán mákod van még a törzsfönök topmodell kinézetű lányát is blokkolhatod. Az 1256 áldozatot meg felteszik "az akikre büszkék vagyunk" totemre. Az indián igazából már csak akkor hatékony ha meghal, főleg ha sokan halnak meg, mert akkor lehet jó kis indián temetőt építeni. De ez már egy másik téma.
