Dolph Lundgren 1994-ben óriási lehetőséget kapott és önálló filmmel lephette meg rajongóit! Ebből lett a Zsklasszikus Dzsungelháború ,amelyben Dolphi hallgat a szívére és ahelyett ,hogy jó zsoldos módjára átrendezné a terület népsűrűségét inkább jó oldalra áll. A film alaptörténete egyszerűbb , mint egy Kelemen Anna pornóé: aranyos sziget, még aranyosabb bennszülöttekkel , csak az épp a barlangot teleszarták a denevérek és annyi guanó van ott, hogy 600 évig lehetne trágyázni vele Nyerges Attila földjeit.
Dolphi vagyok és a kályhacső méretű aknavetővel kompenzálnom kell, hogy a két húsgombóc mellé nem járt nagy kolbász.
Vagyis jön a gonosz VÁLLALAT és az egész szigetet a szar kibányászása után beletolná az óceánba haleledelnek. A filmben komolyan építettek Dolphi gazdag mimikájára és tökéletes kiejtésére ezért egy svéd zsoldost alakított, akinek némi alkohol problémája van. Ezt a flaska és a kinőtt Don Johnson zakó jelzi és a csibészes sapka. A vállalat emberei megtalálják az ajánlattal. Dolphi elmegy tanácsért az ezredeshez, aki öreg transzvesztitaként bonsai fákat nevel és a Wikipediaról leszedett Sun Tzu idézetekkel fáraszt mindenkit. Hősünk elvállalja és megszervezi a csapatát:
A lóbaszó benga néger, aki scud rakétát eszik ketchuppal és ha fingik azt radaron követi aggódva a Norad. A filozofikus csendes néger, aki játssza a profit de egyébként jó szívű meg ilyenek. A nagypofájú, szenvedélyes olaszos csajozógép, akinek a sérója belőve az ellenségei lelőve. A szerencsejátékos problémás srác, aki rögtön drágaköveket lát a projektbe. Illetve a hippi aki folyamatosan szív és lélekben még mindig Vietnámban van egy ópiumos babzsákon ülve. Minden tag rögtön azt mondja, hogy benne van hiszen „Nic a svéd” mindenre garancia. A csapat elér a szokásos dzsungel kocsmába, ami olyan, mint a Star Wars csak itt több a rusnya fejű szörny. Persze a csapat rögtön szakmai konfliktusba keveredik a helyi alkeszek bandájával. Ekkor jelenik meg a főgonosz! Aki persze ugyancsak az ezredes tanítványa és a hősünk ellensége Kiefer, aki egy fokkal szadistább mint Dolphi. És itt csatlakozik a csapathoz, a JAG-ből Catherine Bell által alakított harcos amazon, aki 30 milliméteres gépágyú golyót használ tamponnak.
A kis szakmai konfliktust megoldják úgy, hogy Dolphi agyonvereti magát Kieferrel, de a lényeg, hogy a csipet-csapat elindul a szigetre. Ahol boldog sárga emberekbe botlik és szerencsére még az angolt is perfektül beszélik ketten és ebből a kettőből egyiküknek nagyok a csöcsei. A csapat nem nagyon tudja kezelni azt a jogi problémát, hogy az aranyos bennszülöttek nem nagyon akarnak szerződni arra, hogy a szigetüket szétcseszi néhány Caterpillar markoló. Közben az egyik alkesz a kocsmából, aki úgy néz ki, mint Jack Sparrow csak hajó nélkül és néhány sikertelen alkohol elvonó után felhívja a szadista figyelmét, hogy a szigeten valami értékes lehet. Dolphi csapata azonban visszaveri az első támadást és a kalóz is arculatot vált: átmegy Niki Laudába.
A gonosz vállalat emberei közben visszatérnek, de ők is rábasznak, mert a szadista Kiefer egy gyors üzleti egyeztetést követően beszáll a cégbe. Dolphi közben bejárja a szigetet az emberei meg chilleznek a beachen, egyedül a benga néger feszkózik mindenen és már szívesen mészárolna. Eközben Dolphi azért blokkolja a csöcsös lányt és a békés bennszülöttekről is kiderül, hogy anno mindenkit széjjelvágtak, aki arra úszkált vagy lakott. Hősünk végül felszólítást kap, hogy meg kell oldani a helyzetet, de a törzsfőnök inkább levágja a kezét. Nem nehéz kitalálni, Dolphi átáll a szorgos sárgák mellé és a csapat is megoszlik. Így beindul a dzsungelháború!
Szadista állat vagyok és a plüsst a mellemen a Vatikán hitelesítette.
Kiefer kiegészülve az öreg transzvesztitából békés brit gyarmati nyugdíjassá átöltöző ezredessel, Dolphi csapatának profitéhesebb tagjaival és néhány olcsó thai statisztával megtámadja a szigetet. A bennszülöttek közben lekenik magukat harci temperával és kihegyeznek néhány botot, hogy majd jól ellenállnak. A gyerekek és az asszonyok pedig ott maradnak vágóképnek a barlangban.
A mészárlás beindul és a gonosz statiszták úgy esnek el, hogy számolni se lehet őket. Ugyanis Dolphi egyszerre minden oldalról támad és az egész szigeten elhelyezett egy darab aknájába is pont belesétálnak. Az ezredes hiába kínál neki egy ingyenes utat hazafelé teljes ellátással , ő erre is gránáttal válaszol. Ha Dolphi épp nem tudatosan gyilkol akkor véletlenül öli meg az őt hátba támadó gonosz kis csírát. A szigeten lassan már minden lángol, a barlangokból is menekülnek a civilek, mert néhány közepes Fradi meccsre elég füstgránáttal a komplett több száz kilométeres barlangrendszer is megtisztítható. Azonban az egyik bennszülött, aki elég komolyan vette a feladatát átúszik a befektetők hajójára és ott elég nagy fejetlenséget okoz. Konkrétan a két szarbánya tulajdonos fejével úszik vissza. Addigra már a benga néger elküldték úszni nyakában egy hajóval, a csajozó gép feláldozza magát a csajért, a szerencsejátékos gyomrát pedig átrendezik egy sorozattal. Dolphi csapatában is azért jelentős igény támad orvosi segítségre. Jack Sparrow is meghal közben, mivel nem égett szarrá, kap egy gránátot a kalóz szerelésébe. Az ezredes korrekt csávó, meglátta, hogy a megbízók már fejben máshol vannak és feladná, Kiefer azonban háborút akar nyerni. Ezért az ezredest elküldi randizni egy föld-levegő rakétával és ráveti magát Dolphira. A harc egészen a barlangokig folytatódik ahol végül az ősi harcosok csontvázai között éppen a földön található sípcsonttal állkapocs piercinget csinál a szadistának. Aki nem nagyon értékeli, és inkább elvérzik. Dolphi pedig boldogan él tovább a szigeten és a denevérszar is megmenekül!
Korrekt kilencvenes évek eleji akciófilm , kis büdzsé, egyszerűség azonban máig élvezhető kiváló film hétvégére haverokkal. Dolphi ezt se pörgi túl, a faarcú Ikea kandalló mimikát stabilan hozza és a csapatból is kihozta a maximumot. A bennszülött csaj mellei pedig csak bónusz.
