A kémes-ügynökös filmek egyik meghatározó mellékszereplője a nyugdíjas szuperkém, aki antikvitásokkal telezsúfolt irodájában ülve mereng a hidegháborún. Általában a főhős kalandjainak a közepén jut el hozzá és segítségért fordul hozzá. Ebben az esetben az öreg szuperkém klubzakóban és csini Lord Salisbury sálban üldögél bőrfotelében és ráérősen szivarozik vagy pipázik. Természetesen ismeri főhősünket: „Már számítottam Önre!” és kitölt a főhős kedvenc italából , érzékeltetve, hogy mindent tud róla „ ugye a málnaszörpöt két citromcseppel fogyasztja”.
A főhős rögtön a lényegre tér, de a nyugdíjas szuperkém lassan reagál és tesz egy szűk ötven-hatvan éves kitérőt és elmeséli a legszebb hidegháborús kém sztorijait. Majd általában így folytatja, miközben kortyol minimum 567 éves konyakjából: „Tudja a maguk generációjának a legnagyobb baja, hogy nem élvezik az élet apró örömeit”. Majd átnyújt neki egy aktát és egy rothadt almát: „Adja ezt az almát az öreg Gomeznek a kikötőben és tudni fogja ki küldte” A főhős megköszönni az információt , de még mielőtt kilépne az ajtón utána szól az öreg: „Ne feledje stílus és málnaszörp!” , persze a főhős nem ért semmit. Az öreg pedig egy régi fotóra bámul ahol egy rakéta mellett áll egy ismeretlen férfivel. Mert ugye a gonosz tanítványa, rokona, barátja, testvére a nyugdíjas szuperkémnek.
A főgonosz megtudja, hogy infót az öreg nyugdíjas szuperkém adta a főhősnek és őt személyesen intézi el. Persze ezt is tudja az exszuperkém és, amikor belép a dolgozó szobájába –mivel az ilyen emberek sohasem alszanak, csak a dolgozószobájukban ülnek- már köszönti. „Reméltem, hogy te jössz el értem. Essünk túl rajta gyorsan.” A főgonosz is nosztalgiázik egy kicsit majd megöli.
Az ilyen öreg szuperkémek mindig oroszok vagy egyéb nemzetiségűek , nem amerikaiak. Az amerikai nyugdíjas szuperkémet ugyanis mindig bevetésre készen élnek, mivel tudják a haza hívni fogja őket. Ez úgy történik, hogy a fiatal ügynöknek elmondják, hogy a szakma legendáját kell segítségül hívni, aki egy szőrszállal is emberi fejeket vágott le és egy böfögéssel megállított egy szovjet tankhadosztályt Afganisztánban. A nyugdíjas szuperkém azonban éppen áfonyás muffint süt, amikor a fiatal főhős oda ér. Az öreg nem akarja magát reaktiválni, megmutatja a muskátlikat a kertben és a porcelán ánusz gyűjteményét és elmondja, hogy: „Én már visszavonultam és csak a kertemmel foglalkozom”. A fiatal ügynök persze a nyugdíjas szuperkém legjobb barátjának a fia, akivel még együtt raktak bambusz máglyát néhány vietkong alá.
De aztán az ellenség rajtaüt az öreg házán és széttapossák a kertben a virágokat, ettől a nyugdíjas szuperkém behabzik és a virágföld alatt berendezett nukleáris harcászati központjából néhány tonna hadianyagot vételezve csatlakozik a hadjárathoz.
A speciális típus a békés nyugdíjas szuperkém, akivel a helyi huligánok geciznek, esetleg az unokáját megölik vagy megerőszakolják. Ekkor az öreg az első kezébe eső tárggyal elkezdi aprítani a gonosz huligánokat és megoldja egy adott földrajzi körzet közbiztonsági problémáit. A főgonosz a végén döbbenten jön rá, hogy ki tartott csapat leépítést nála és felhorkan: „Te? Te?! Hogy lehet?” A nyugdíjas szuperkém pedig közli, hogy csirkefarhát ad neki legyőzhetetlen akaratot , majd megöli. Majd visszacsoszog a házába a rendőrség pedig természetesen nem sejt semmit.
